Nehéz esszét írni arról, ami van. De arról, ami még nincs is, csak lenni készül, egyenesen képmutatás. Ezért ennek az írásnak a gerince „lelkem őrzőinek” szavaiból állt össze. Azokéból, akik végigjárták az utat, s ezért hiteles számomra az üzenetük.
“Ami a kapcsolatokon belül a sikerhez helyes és fontos, azt sokszor egészen más összefüggésekre is átvisszük, amelyekben azonban abszurdak, például Istenre és a sorsra. Ha valaki nyert valamit és a másiknak ugyanabban az összefüggésben vesztesége van, lélekben ez a kettő összekapcsolódik és felébred a kiegyenlítés iránti szükséglet, mintha a mi nyereségünk a másik kárára történt…