Elemi igényünk: szeretni és szeretve lenni

„A gyerek szülő iránti mély szeretetét mély fájdalom kíséri. Mivel ilyen mély fájdalom övezi, el is rejti. És a teljes tehetetlenség érzése kíséri. De sokakban az az elképzelés él, hogy ha szeretnek, akkor valamilyen hatást ér el a szeretetük. Sok szülő például azt gondolja, hogy ha eléggé szeretik a gyerekeiket, akkor csodálatosan fejlődnek, vagyis hogy hatalmuk van efölött a szeretetük révén. De a szeretetnek nincs meg ez az ereje. Mély tapasztalat, hogy a szeretet ott van anélkül, hogy befolyásolni tudna. A szeretet tehetetlen. És hogy olyan mély, hogy fáj is. A mély kötődés és a fájdalom összetartoznak…

Rákos betegeknél nagyon sokszor megfigyeltem, hogy bármit képesek elviselni, csak szeressék őket, és hogy teljességgel figyelmen kívül hagyják saját határaikat…. Sok rákos betegnél azt láttam, hogy adnak, de megtagadják, hogy elfogadjanak. Elsősorban az édesanyjukat nem fogadják el. Az édesanyát elfogadni és mélyen meghajolni előtte, az lehetne a gyógyító lépés.” /Bert Hellinger/