Gondolatok az egóról

Hol van az egészséges önérvényesítés határa?

Hol húzzuk meg a határainkat?

Mi az a szükség, indíttatás, ami ezeket a határokat kijelöli?

A másik felé közeledve mikor követek el „tiltott határátlépést”?

Meddig mehetek el, mi az, ami még nem beavatkozás a másik privát terébe, életébe?

Miért kelti gyakran a határhúzás az ártatlanság elvesztésének érzetét?

Kérdések, amikre mindenki maga tud csak választ adni. Ez a cikk ebben csak szubjektív gondolatébresztő.

Az egó az „énség”. Annak minden pozitív és negatív attribútuma.

Negatív értelemben:

Az egó a hatalom „szerve”. Az egó mindig trükközik, csak hogy elfedje a valóságot.

Azt a látszatot kelti, hogy nélküle megáll az élet. Hogy mindennek vége.

És ki tudja? Talán ez a legnagyobb félelem.

Elfedi a valóságot. „Tükör által homályosan”.

Az egó mindig akar valamit.

Önző, Önvédelem, Önös, Önfejű, Önámítás, Önostorozás, Önkény, Öntörvényűség

Az egó játékszere az elme; a gondolat-tükröző és gondolatcsináló.

Az egó irányít és ragaszkodik. A ragaszkodásból mindig csak szenvedés fakad.

Az egó kikerülhetetlen és túlléphetetlen.

Bármikor bármivé átváltozik. -> spirituális gőg

Az egó a maszk, a hazug, a nem-való.

Jegyei: irigység, féltékenység, harag, önzés, mohóság.

Minden hódítási, önérvényesítési, harci, háborús, hatalmi játszma mozgatója.

Az egó pozitív aspektusai:

A létfenntartás. Életben maradás.

Önbizalom, Önismeret, Önértékelés, Önbecsülés (méltóság), Önzetlenség.

ÖNFELEDTSÉG ! Vagyis egótlanság.

Az egó „főnöke” az Önvaló. A tudatosság tiszta fénye. A bennem lakó érinthetetlen szemtanú. Ő az, aki tisztán lát.

Lelki-ismeret.

ÖNÁTADÁS ! DE EZ NEM EGYENLŐ: CÉLTALNASÁG !

INKÁBB ÖNÉRDEK-MENTESSÉG !

„Aki önmagának főz, tiltott dolgot követ el” (Manu törvénykönyve)

Mint élő lénynek, vannak karakterjegyeim, alaptulajdonságaim, melyek nem változtathatók.

Össze vagyok gyúrva valamennyi földből, vízből, levegőből, tűzből és a három alapminőség bennem valamilyen keverékben jelen van.

Mindezek működése, megnyilvánulási formája a személyiségem.

Személyiségemet formálja a környezetem, családom, szociális hatások, társadalmi hatások.

Gondolkodásom formálja cselekedeteimet, alakítja szokásaimat, cselekedeteim, szokásaim formálják jellemem.

De tudatosságom révén, a bennem működő magasabb intelligencia révén képes vagyok az önismeretre, képes vagyok felismerni azt, ami van, és képes vagyok változtatni.

A valóság felszabadít. Vagy nem?