Hamer teológiai, fizikai és orvosi egyetemi végzettséget szerzett, pszichiátriára, neurológiára, és belgyógyászatra szakosodott. Doktori disszertációját az agydaganatokról írta, majd az elmebajok eredetének a kutatásával foglalkozott. Ezt követően belefogott a rákkutatásba, majd ismét visszatért az elmebajok kutatásához. 1978. augusztus 18-án 19-éves fiát, Dirk-et meglőtték, aki 111 nap haláltusa után apja karjaiban meghalt. Az elkövetkező hetekben Hamer doktor HERERÁKBAN betegedett meg, amikor szembesült a BRUTÁLIS diagnózissal. Az orvos kollégái 20% esélyt adtak a túlélésre! Betegsége ellenére tovább dolgozott a Müncheni Egyetem klinikáján, ahol rákos betegeket kérdezett ki, és rájött arra, hogy daganatot megelőzően minden esetben egy súlyos érzelmi megrázkódtatást élnek át a betegek.

Minden ún. megbetegedés (ami magába foglalja a rákot is) egy konkrét, váratlan, minden korábbinál súlyosabb, igen hevesen, drámaian és elszigetelten megélt konfliktusélmény-sokkal keletkezik, egyidejűleg mind a három szinten: a lélekben, az agyban és a szerven. Ahhoz tehát, hogy egy agyi góc és egy testi elváltozás beinduljon, előtte törvényszerűen el kell szenvedni egy érzelmi megrázkódtatást, át kell élni egy érzelmi kilengést. Ha az elváltozás nem mérgezés, nem baleset, nem sugárzás vagy természetellenes táplálkozás következtében alakul ki, akkor csak konfliktus hatására indulhat be. Nincs más lehetőség.